Ki a legény a gáton?

Nehéz, fontos dolgokat komoly emberekre kell bízni – tartja a mondás.

Olyan komoly emberekre, akik felelősségteljesen tudnak döntés hozni. Le tudják ereszteni a folyókon a szálfákat, elkerülve az örvényeket.

Na, itt kezdődnek a gondok!

Ki tudunk állni a gátra és kiabálni, de alapjába véve semmi sincs mögöttük. Lázítani, csúsztatni és mellébeszélni - írásokat jogtudósként közölni – viszont kiválóan tudnak. Példa erre a kisközösségek megrontása. Kivonulunk Felsőhegyre, megmondjuk a tutit és hazajövünk, majd jókat röhögünk.

A zentai fűtés is külön fejezetet érdemel.

Azt kijelenteni ellenzéki képviselőként, büszkén kimondani, hogy nem fizetünk a fűtésért, amit mások rendszeresen fizetnek, s így mások hátán élősködni…..hogy is mondjam, nem illik.

Persze a következő kampányban azzal olcsó szavazatokat lehet szerezni, hogy nem kell fűtés díjat fizetni, mert „szerződésem van” róla. Balgaság.

Ide illik az is, hogy a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, a gáton kiabáló vezírek egyike sem jelent meg Zentán. Pedig több mint 2000 magyar veszett oda 1849 Gyertyaszentelőjén. Ez aztán a képmutatás! Csak  a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács és az önkormányzat koszorúzott. Csak ők emlékeztek meg.  

Akkor most kinek mi a fontos?

Nem elegendőek a szép szavak.

- Drágám? Szeretsz engem testestül-lelkestül?
- Ühümmm...
- És engem tartasz a világon a legszebbnek?
- Ühümmm...
- És szerinted gyönyörű az alakom?
- Ühümmm...
- Jaj, drágám, olyan szépeket mondasz nekem!

Csak legyen aki elhiggye!

A híres-hírhedt jogtudós és támogatói erre varrjonak gombot!

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon