A kereszténység legnagyobb ellensége a liberalizmus

Azért érdekes folyamatokat figyelhetünk meg Európában. Nem csak Nyugat-Európában, de közvetlen környezetünkben is. A politika színterén fogalmazódtak meg ezek a jelenségek, az Orbán-kormány széles körben rántotta le róla a leplet.

Jól látjuk, hogy társadalmunkat teljesen hatalmában tartó liberalizmus még a keresztény hagyományokat élő európai népeket is megbabonázta, ennek a szemüvegén keresztül szemlélik a világot és nagyon nehéz érvelni, mert egy hosszú évtizedeken keresztül tudatosan alakított szemléletet kellene megváltoztatni ahhoz, hogy az emberek megértsék az érveinket.

Nem is értik, sőt felháborodnak, hogy mi a gond? A liberális szemlélet nem szereti a kereszténységet, sőt komoly hangot ad nemtetszésének, ha az egyházak véleményt formálnak nyilvánosan, ne adj' Isten, politizálnak. Azt kérik, maradjanak csak a templomok falai mögött. Ne történhessen meg olyan, mint Magyarországon megtörtént, hogy a szélesebb társadalmat más értékrend felé mozdítsák el, amihez egy kicsit az egyházak is hozzájárultak akkor, amikor kiálltak egy értékrend mellett, amit egyesek értenek, mások meg nem is értik!

Akkor most mi van, vesztett a demokrácia? Ha valaki másként gondolkodik, másként érvel, pl. azt mondja, hogy az abortusz, vagy eutanázia bűn, gyilkosság, ugyanezek a liberálisok mélyen fel vannak háborodva és követelik, hogy a véleményemmel maradjak csak otthon a négy fala mögött és ne hangoztassam, mert az ő véleményük a demokratikus, szabad, igaz és egyedüli jó.

Én csak tartsam meg a véleményemet magamnak. Kettős mérce ez? Az! A liberálisok szent joga beleszólni mindenbe, míg mindenki más ne merjen saját szűk területén kívül merészkedni, különösen ne az egyházak, mert azért harapnak. Fejünket veszik!

Persze mosolygok akkor, amikor liberalista megmondóemberek hangoztatják, sőt követelik, hogy a magyar keresztény egyházak, főleg a katolikusok kövessék a vatikáni migráció- és iszlamistapártolók álláspontját. Nos, akkor hogy is van ez? A liberálisok szerint, akik eddig felháborodtak, ha egy-egy püspöknek, egyházi fő képviselőknek véleményük volt, és ennek a médiákban hangot is adtak, most mégis jó lenne az egyház fejének a magánvéleményét általános érvényű, ex katedra kijelentésként kezelni, ami természetesen nem az? Azért ez meglehetősen furcsa! Vagy csak én látom így?

A keresztény egyházaknak nem kellene a napi politikával foglalkozniuk, mondják ők! Nagyon nagy hibát követnek el, ha így cselekszenek, mert rossz irányba befolyásolják Európa sorsát. Könnyen sütik másokra az  antidemokrata, meg rasszista jelzőt, mert ők kézbe vettek és irányítják, jó útra terelték az eseményeket. A keresztény ember csak tartsa meg a véleményét, mert a kozmopolita, liberalista világnézettől vonja el az emberek figyelmét, ami nem mellesleg a kereszténység legnagyobb ellensége, mondjuk már végre ki!

Sajnos, hogy erre csak a migrációval kapcsolatos problémák hívták fel a figyelmet a leginkább, no meg a magyar politika mert erről nyilvánosan szólni. Korábban Szent II. Jáno Pál pápa beszélt több prédikációjában, de oda se figyelt senki, hiszen dübörgött a szabadság, vagy inkább a szabadosság. Ne legyünk naívak, ez a probléma jelen van nem csak a politikában, de magukat hívő, vallásos egyházakhoz tartozó emberek körében is.  Mert amikor agresszíven reagálnak, sőt barátságokat szakítanak meg egyházi emberek is, hogy mi legyen, vagy mi lehet a véleményem a migrációról – ugyanis szerintük a keresztény elvekkel tökéletesen összeegyeztethető mind a migráció támogatása, mind az ellenzése, de inkább a támogatása, mind a semlegesség ebben a kérdésben, akkor látható a liberalizmus jelenléte minden társadalmi rétegben.

Amit mindannyian látunk, hogy a modern nyugati világ egyre gyorsabb ütemben változik. Évszázadokon át abszolút igazságként tartott és egyetemesen elfogadott nézet egyre inkább kiszorul a közéletből, sőt teljesen érthetetlenné válik az emberek, kiváltképp a politika számára. Az elvetett normák helyébe nem a várt szabadság, nem egy valóban toleráns értékrend kerül, hanem a szélsőséges liberalizmus (nem szabadság, hanem szabadosság) új abszolút értékeinek a vadhajtásai töltik ki a keletkezett vákumot.

Elnézést, és tudom, ezzel sem fogok nagy sikert aratni, de vannak régi alapelvek, amit nem tudunk megváltoztatni, méghozzá azt, hogy az embert Isten teremtette saját képére, választásokkal és felelősséggel felruházva, és egyedül Istennek van joga lefektetni az egyéni és közösségi élet szabályait, amelyek egyetemesen vonatkoznak minden egyes emberre. E szabályokat a zsidó-keresztény Biblia tízparancsolata foglalta össze. A kezdődő EU, de egyáltalán a korábbi nyugati társadalmakban is Isten ennek a Bibliának az Istenét jelentette, magát a Szentírást pedig a helyes életvitel és a morálisan egészséges társadalom használati utasításaként tekintették.

Ezzel szemben soha nem tudjuk elfogadni és nem is akarunk azonosulni azzal, hogy a bármely istenbe vetett hit (vagy akár azok tagadása) kizárólagosan magánügy. Azt sem, hogy minden vallásnak, minden elgondolásnak, életvitelnek és értékrendnek egyforma értéke és egyenlő létjogosultsága lehet, ahol magától értetődően egyetlen vallás sem lehet igazabb, vagy értékesebb a másiknál. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem létezik az egyetemes értékeket képviselő, egyedül igaz vallás. A teremtő, személyes Istent helyettesítette az evolúció fantáziája, ahol a vallást inkább egy ősi ösztön eredményének tulajdonítják, mintsem a teremtmény és a Teremtő között fennálló szövetségi kapcsolatnak.

Ezekről Schumann az EU egyik alapítója hasonlóképpen nyilatkozott, mert ő is keresztény Európáról beszél. És az iszlám is így látja ezeket a dolgokat és ezért fogja rövid és belátható időn belül bekebelezni azokat a balliberális nézeteket valló országokat, akik a nyitott civil társadalmunkba kritika és fenntartások nélkül meghívják és befogadják az iszlámot. Az iszlám nem fog soha integrálódni és nem lesz kegyes a liberalizálódott nyugati kereszténységhez! Erről meg vagyok győződve!

 

Én továbbra is tartom azon véleményemet, hogy a kereszténység legnagyobb ellensége a liberalizmus, ami ellen küzdeni kell minden téren, politikai téren is. Tudom, nem leszek népszerűbb akkor, ha most azt mondom, hogy nem szabad összekötni minden esetben a magyarságot a nyugati típusú keresztény kultúrkörrel, sokkal inkább az „Istenes gondolat” az, amely nemzetünket és a kereszténységet közös alapra helyezheti. Az állam és az egyház soha nem válhat külön, és soha nem fonódhat teljesen össze. Szent István államalapító királyunk erre a példa és a garancia, és egy olyan nép, aki minden egyes alkalomkor a himnusz éneklésekor az Istent áldását kéri, nem maradhat isteni támogatás nélkül.

Pio atya Magyarországról szóló próféciája beteljesedni látszik? Talán, de szerény véleményem szerint jó úton halad.

,,Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenve­dés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberi­ségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őr­angyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len­ne erősebben kérniük hathatós oltalmát orszá­gukra!"  (Lejegyezte Pio atya)

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon