A JOBBIK ÁRCÉDULÁJÁNAK VONA-KÓDJA

Ahol egyszer a rothadás elindul, ahol az erjedés szaga terül szét, ott aligha várható könnyed tavaszi megújulás. A krízis tudniillik rükvercbe – kifelé – sosem szokott gyűrűzni.

Mivel mindig van lejjebb, és mára egész egyértelművé vált, hogy egy külön e célra kitenyésztett ásóbéka búgja Vona Gábort, most már csak idő kérdése, mikor fogja a Jobbik visszaszopni Szegedi Csanádot a pártba.

Emlékeznek rá? Igen, ő az a kalácsképű húsgombóc, aki – miután a széljobberek döngőn masírozva kiszavazták Brüsszelbe – megvilágosodott. S lőn világosság! Halld Izráel!

Szegedi Csanád keddről szerdára ráébredt arra, hogy ő amúgy – zsidó. Gárdaegyenruhában. Horogkörösztös klottgatyában. Mindjárt el is határolódott saját magától.

Orvosi szempontból a patologikus skizofrénia atipikus esete. Politikaelméleti értelemben öntökönszúrás néven diagnosztizálják a jobb egyetemek alagsorában. Emberileg meg a taplósággal elegy gerinctelenség netovábbja.

Nem akartam ugyan bővebben foglalkozni ezzel az agy(ara)tlan rózsaszínű rozmárral, de úgy hozta a véletlen – ami nincs, csak a Jóisten a véletlenek mögé szokta rejteni az inkognitóját –, hogy míg a Jobbikról készítgettem ezt az írást, friss hírként érkezett Szegedi Galád képviselő úr – egyébként gyakorló bóher – legújabb, kóser disznósága, ami szépen rárímel a volt pártja viselt dolgaira. Gondoltam, akár cseppben a tenger, ebben a lótetűben is ugyanazokat a karakteres hibákat lehet kimutatni, mint a hajdani pártalakulatában.

A Központi Nyomozó Főügyészség Szegedi Csalárdot a minap gyanúsítottként hallgatta ki. A gyanú szerint ez az emberalattjáró – brüsszeli irodapatkányként – a költségtérítéseket illetően számos esetben  a repülőút költsége helyett a gépjárművel történő utazás lényegesen magasabb költségét számolta el, valótlan tartalmú okiratok felhasználásával. A látogatócsoportok fogadásával kapcsolatban öt esetben lényegesen magasabb költséget fizetett ki az EU a közreműködése folytán. A kisügyes, ugye? Emellett több ember esetében, valótlan okiratok felhasználásával, fiktív módon parlamenti asszisztenseket alkalmazott, illetve el nem készült kiadványok költségeit igényelte valótlan okiratok felhasználásával.

Az a furcsa, hogy ebben nincs semmi furcsa. Kicsit pikáns, meglehet kicsit sok is, pláne azok után, hogy Mirkóczki Ádám, szintúgy Jobbikos, pallosjoggal bíró képviselő uraság éppen a napokban vallotta be, hogy egyébként hazudtak tíz éven át.

De még ezen sem szaladt a tarkóig a szemöldökünk. A Jobbik kommunikációja – hadd legyek egyszer finom, mint a pocok szőre! – enyhén szólva zavaros. Kifogásolhatóan ellentmondó.

Csak a határzár témában például:

  • Vona Gábor 2015 augusztusban még arról beszél, hogy a kerítés kész bukás, a kerítés az nem jó, aki építette, az végképp nem jó, summa-summarum: felelősségre kell vonni.
  • Szeptemberben már azt mondta, hogy a teljes szakaszra ki kell építeni a kerítést.
  • Aztán: nem szavazták meg az alkotmány módosítását, pedig ők javasolták. Fölköptek a levegőbe, és inkább aláálltak.

Megtagadták a múltjukat, farba billentettek több tízezer operett-nyilast, azaz konkrétan becsapták a Magyar Gárda tagjait, vagyis a pártjuk leghűségesebb támogatóit, a választóikat. Most meg már ott tartanak, hogy a parlamentbe jutást, szervezett választási korrupció (Kisgazda Párt) keretében vagy konkrétan a riválisok megvásárlásával (LMP) képzelik.

Hökkenten figyelem, amint Magyarországon éppen azok hozzák vissza a rosszemlékű időket, akik úgy szeretnek riadozni a vészkorszaktól. Tudják mi lesz, ha a DK és a szocik maguk mellé veszik a Jobbikot, mint koalíciós partnert?

Nemzeti szocializmus. Ja, ja, sehr netter Kamerad! Nationalsozialistische Regierung. Die alten, schönen Zeiten! Szóval, ha az ellenzék netán győzne, menten rájuk lehet rikoltani – teljes joggal – hogy: nácik! Irgumburgum!

Mindez miért? Egy hülye, soha, sehol, senki által nem bizonyított választási matematika végeredménye, vagy ha tetszik: végterméke ez az összefogdosási ejakuláció kalkuláció. (Mindig keverem ezt a két fogalmat.)

Van tudniillik 20% hümmögő kórus a magyarországi pörsölyben, akiknek nem ismerjük a véleményét.

Erre azt állítja a magabízó ellenzék, hogy azok mind kormányellenes voksolók. Íme, az első tétel, ami nem igaz ebből. A második, hogy ez az embertömeg ebből kifolyólag bárkire, vagy annak ellenkezőjére fog szavazni csak az illető ne legyen Fideszes. Ez sem igaz. Úgy tudom, van másodlagos pártpreferencia is, vagy pártszimpátia is a világon. A harmadik tény, hogy a Jobbik is, a szocialisták is. és a gyurcsányi DK is a már említett – Vonát izélgető – ásóbéka valaga alatt van: gyors felemelkedésükre a választásig nem sok esélyt studírozok. Nem főnixmadarak ezek, lássuk be. Inkább tojógalambok. Végül, ami ellenük szól, az az össze-vissza, zagyva beszéd. Mindenki összeáll mindenkivel. Nem kell huszonnégy óra: mindenki elhatárolódik mindenkitől. Ugyan melyik épeszű szavazó képes ezt követni?

Meg ezt a tolongást a damaszkuszi úton. A Heller Ágnes asszony, meg a Fajkasházy Teedy-féle éceszgébereknek, illetve a Jobbikkal újabban csókos viszonyt ápoló „demokratáknak” évekig az volt a vissza-visszatérő kommunikációs paneljük, hogy a Fidesz „összekacsint” a szélsőjobbal.

Olyanokat mondtak, hogy „összenő, ami összetartozik”. Hol nyilasozták, hol fasisztázták a Fideszt. Emlékezzenek vissza. Most meg szemrebbenés nélkül teszik szalonképessé az egykoron gárdamellényben feszítőket, mert a Konrád György által szépen megfogalmazott „üzletszerű érdek” momentán ezt kívánja.

Mi ez az ordas nagy szent cél? Egy szó. Orbántakaroggy.

Biza véreim, ez kormányprogramnak kevés. Nem is lesz az belőle, még egy jó darabig. Akik mondják, azok sem hisznek benne, csak áltatják magukat, mint az erdőben sötétedéskor fütyülni kezdő kisgyerek, aki berosálni készül félelmében. Ahogy a Jobbik is. Az a baj, hogy Vonamed Próféta Úr türelmetlenné vált. Jobban jár, ha kivárja a sorát, s tovább viszi a 2014-es vonalat, a néppártosodás langyosabb formáját. Akkor hitelesebb maradhatott volna. Megeshet, mára már 25-30% között lenne, egy 30-35%-os Fidesszel szemben. Nagy mákkal talán már az idén, de legkésőbb 2022-ben nyerhetett volna. Akkor most nem az ánusza lenne a szája helyén.

Vallomással tartozom: én is kicsit megvezettem a kedves olvasót. Árcédulát írtam a címben, mert nem akartam elriasztani a finomabb lelkűeket. Valójában nem árcédula az a Jobbikra – pontosabban Vona Pártelnök Úr homlokára – ragasztva. Hanem bárca.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon