Je suisTravail

...Annyira azért nem értelmiségi, hogy a közösség érdekében ha már dolgozni nem képes, nem akar, legalább megtámogassa azt, aki dolgozik.

Pixabay/tatlin

Nem tudok fraciául. Nem is akarok megtanulni. Főként azért, mert azt mondták a gimiben és otthon, hogy fiam egy világnyelvet, az angolt, de azt rendesen, meg hát van a magyar emberben egy kis húzódozás, valljuk be, a régi sérelmekért. A Charlie Hebdo után rá kellett, hogy keressek a „Jesuis Charlie” jelentésére, meg is ragadt,

így az új szabadkai ruhaviseletet könnyen dekódolom. Egyszer Kókai vagyok, egyszer Tádé vagyok, minden napra jut valaki, akinek lennem kéne. Minden napra jut egy kritika. Elsőre úgy tűnhetne, hogy itt aztán tényleg komoly bajok vannak. Ha viszont az ember nem birka, ahogy azt sokan gondolják, akkor kiderül, hogy sokkal árnyaltabb a kép.

Pont azok ferdítik a legjobban a valóságot a saját szája ízük szerint, akik a sajtószabadságért esőtáncot járnak az Ágó Mamuzsity utcában.

Pont azok a leghangosabbak, akik öncenzúrát gyakorolnak:

cenzúráznak mindent a nyomtatott és elektronikus felületeken, ami nem feszültség és botrány. Az eredményekről írni nem éri meg, mert az nem az ő szekerüket tolná.

Mert az újságíróknak is van szekere.

Az objektív tájékoztatás helyett politikai ambícióik vannak. Kókai is hol volt azon az ominózus napon, amikor szerinte dolgozott? Budapesten mutatta be Magyar Mozgalmát.

Sírunk a sajtó szabadságáért, közben pedig az újságíró munkaidőben politizál.

Kritika kritika hátán. Ezzel nem is lenne gond, hiszem a mozgalmi dalokból megtanulhattuk, hogy a vélemény szabad.

A Második Nyilvánosság és a Napló kör is minden élő fába beleköt, ami a VMSZ-hez köthető. Ez sem baj, manapság mindenki leírhat mindent.

Elmarad viszont a munkáról és az eredményekről való tájékoztatás. Mert arról kellemetlen beszélni. Kellemetlen leírni, hogy még a magát értelmiségiek csoportjának aposztrofáló mozgalmasok, naplósok és egyéb nyilvánosságok csinálják a fesztivált, addig a hangzavarban munka folyik, aminek eredménye van. Mérhető, számszerűsíthető  eredménye.

A civilek és értelmiségiek annyira a vélt vagy valós problémákno meg a VMSZ kritizálásával vannak elfoglalva, hogy elfelejtenek dolgozni. A közösségért.

Ülnek az útszéli porban, ócsárolják mások eredményeit, úgy, hogy nekik nincs.

Ha feltesszük a kérdést, hogy mit tett le a közösség asztalára a Homoki Bózsó vagy a Pesti Bódis Gábor, akkor alighanem csend lenne a válasz. „Néha (pedig) a csend is lehet olyan csodálatos, mint bármilyen dallam.” hogy egy fenszi Rob Thurman még fenszibb idézetével tegyük még képszerűbbé a helyzetet.

A véleménynek akkor van súlya, ha az objektív vagy pedig alternatívát tartalmaz. A szubjektív, alternatíva nélküli sorokat üres puffogásnak hívják.

 

A Napló például annyit tudott hozzátenni a Prosperitati Alapítvány első pályázatainak kapcsán, amikor még 1000 körül tartott a beadványok száma, hogy:

„…értesüléseink szerint az „ezernél tartunk” költői túlzás. Inkább a vajdasági magyar vállalkozók, első látásra érthetetlen vonakodásáról van szó.”

(http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7410)

Ehhez képest rekordmennyiségű, több mint 2400 beadvány érkezett be.

Aztán az is ki lett számolva, hogy községenként 4-5 pályázó fog nyerni. Most pedig, hogy 900-nál is több nyertessel megkötötte a Prosperitati Alapítvány a szerződést, mozgalmasokkal, vmdk-sokkal, véemeszesekkel egyaránt, most síri csend van: Hallgatunk, ugye, mint ürülék a fűben.

Csak a második kör start-up pályázatában 40 új vállalkozás fog létrejönni.

Mikor tud letenni a VMDK vagy a mocorgó mozgalmisták, a cinikus naplósok vagy a Bozhen, aki saját bevallása szerint be sincs jelentve?

A tavaly átadott Európa Kollégium legaktívabb 40 diákja most jött haza Strasbourgból. 12 Fiatal EU-s képzésben részesült Pesten és Brüsszelben. 20 szakembert képzett Pesten a Magyar Fejlesztési Központ.

A Naplopo.nt.org és a Rockefellerék Nyilvánossága ezzel nem foglalkozik, mert nem tud hasonló kaliberű, sőt semmilyen kaliberű eredményt felmutatni a vajdasági magyarságnak. A gyűlölt ellenfél eredményeit meg nem fogja elismerni.

Annyira azért nem értelmiségi, hogy a közösség érdekében ha már dolgozni nem képes, nem akar, legalább megtámogassa azt, aki dolgozik. Az újságíró is kénytelen öncenzúrát gyakorolni, mert az ő mozgalmas szekere törött kerékkel az út szélén vesztegel.

Egyszerűen nincs a munkának becsülete ezekben a körökben. A közösség viszont meg fogja becsülni még ebben a kiabálós hangzavarban is.

A kutya ugat, a karaván halad.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon