Iuventus, ventus - vagy(el)veszett ifjúság?!

Nosztalgiázva, vagy épp megélve, esetleg már csak az élet más területén tapasztalva - legyen az társadalmi korcsoport vagy csak életútnak egy szakasza – az emberek hasonlóképp s már-már azonosan, az ifjúságra, mint duzzadó erőre, erkölcsi tisztaságra, szépségre, bolondságra, kitartásra vagy akár a lázongó magatartásra asszociálnak.

S igen, nem hiába a lázongásra is, hiszen a múlt, a történelem, sokszor adott erre okot, sőt helyet, felülírva a szülői jótanács, intelem és szigor elleni, általános protestálást.
S igen, voltak idők, amikor indokolt volt lázadni, főleg volt miért és legfőképp kikért, sokszor a korszellem sugallatára.
S igen, létezett diktatúra, elnyomás, nyomorúság és háború, s ezek mellett ott volta beatkorszak is, a maga nonkonformista tagadó szemléletével, de mindezek mögött, ott húzódott egy általános béke és nyugalom iránti szellem és vágyakozás, sokszor elköteleződés.

De mi van ma?!
Mi ellen avagy mellet lázad az ifjú?
Mi az, ami nem válik ínyére, ami miatt az utcán tüntet többször tanulmányai helyett?

Természetesen, tüntetni mindenkinek jogában áll, még a fiatalságnak is, s persze kinek nem inge...
De akkor is…
Talán divatos, vagy épp a megszokottól eltérő, esetleg az iskola ellen szól?
Talán valami dicsőség, vagy kiemelkedni akarás áll mögötte?

Tűnhet úgy, hogy épp egy új, modern korszellem lázadó irányzata - de messze nem az…

Hogy miért?

Leginkább amiatt, mivel az egész „lázongás” mögöttes ideológiája illetve értékrendszere erősen hiányos, torzult, talán igazán nem is létező. Mindez alátámasztható, elsősorban több más mellett, az elkövetett törvényszegésekkel, rendbontásokkal és az alkalmazott erőszakkal.

Hol van így az ifjúság vélt erkölcsi tisztasága, és belső tartása – vagy csupán mindezen történés is csak ifjúság, bolondság?!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

Herédi Krisztián

Pásztor István beszéde a palicsi Szent István-napi rendezvényen