HALÁSZLÉBŐL AKVÁRIUMOT

A szerző rajza

A nevesincs jelen pont a magához illő emberektől vált azzá, ami.

Sokakkal együtt én is sajnálom. Az egészet. Komolyan mondom.

Hogy idáig jutottunk, hogy mindezt hagytuk.

Nem szabadott volna.

Most már egészen bizonyos, hogy mások őrülete lett az életem nagyobbik részének meghatározója. Szerencsémre nem csak csodálkoztam rajtuk. Kritizáltam is őket. Szidtam mindet, és aligha rajtam múlott, hogy nem eléggé hatékonyan, nem eleget. Többet és keményebben kellett volna bírálnom a bitangokat. Ütni szóban és képben is. Kicsit kesernyés ez az utólagos beismerés. Közhely, mégis: jobb későn, mint soha.

Mostantól nem kell finnyáskodni. A saját módszereikkel kell őket kipellengérezni.   Ugyanis elértünk oda, hogy gyakorlatilag immáron semminek sincs erkölcsi következménye. A nyílt hazaárulás, a társadalom érdekeivel való szembehelyezkedés sem számít többé botrányosnak. Lásd, miként NEM tud a világjárvány idején legalább minimális konszenzus kialakulni a politikai akarat mentén. Sem Belgrádban, sem Budapesten.

Nem változik a tagadásból élők módszere.

Tegnap olimpia nem kellett, diadal volt valami nagyszerűtől elütni a nemzet száját. Ma ugyanilyen sikerélmény nekik, ha a veszélyhelyzethez NEM kap még egy darabig megfelelő hatásköröket a magyar kormány. Az ő logikájuk szerint az szolgálja a nép érdekét, ha Orbán Viktor kabinetje csak a jövő héttől élhet megfelelő országgyűlési döntéssel bíró rendkívüli jogkörökkel. Tehát a „diktatúra” el lett napolva egy héttel, hurrá. Orbán bajszát megrángatták. Sikerült belefinganiuk a porcukorba. Lehet pezsgőt bontani. (Az értelmesebb átlag szavazópolgár meg csak néz: míg örülnek a destruktív szerepüknek, addig a balliberális térfélen a „tejhatalom” kifejezés „hejesírása” is gondot okoz. Vajon ők mit tennének egy hasonló, nehéz helyzetben? Képesek lennének-e egy nemzet jövőjéről felelősen dönteni? Költői a kérdés, én kérek elnézést.)    

A szerbiai és a magyar ellenzék ezúttal sem képes felelős magatartásra, nem ura a nyelvének.  Kibicnek semmi sem drága alapon úgy Budapest, mint Belgrád járvány ügyben meghozott, amúgy senki normális ember által nem vitatott szükségszerű, racionális és helyes döntéseit napi szinten verbálisan és a sajtón keresztül folyamatosan támadják. Csak azért, mert azok bizony kényelmetlenek, drasztikusak: eddig példa nélküliek.

Adva van a levegőben lógó talány: elég lesz-e mindez a kór visszaszorítására? Nem tudható.  Arra viszont jók a meghozott döntések, hogy azok kritizálásával a lakosságot lehet hergelni.

Így lopakodik most a diktatúra Európa szerte. Nem ma kezdett el lábujjhegyen osonni a „magyarországi fasizmus”: hovatovább egy évtizede mást sem hallani, túl azon, hogy a szépreményűek szerint Orbán hetente megbukik. (Tudják: ül a grazi szanatórium hat emelet mély ólombunkerében, és amikor nem veri a családját, akkor magokat köpködve VHS-kazettákra vett régi focimeccseket néz újra. Régtől nem ő a vezető: a sok hasonmása közül mindig a legpihentebb intézi az államügyeket…)

Igazából az a tragikomikus, hogy az összes alultáplált éttermiségi a saját utópiáját látja körvonalazódni a ránk robbanó világjárvánnyal.

A vérbalos, vörös brigadéros Che Guevara epigonok a megvalósuló kommunizmust gondolják immáron elérhetőnek. Ennek eklatáns példája egy Žižek nevű szlovén „filozófus”, aki bátran odabútorozhatna például zakkant kollégájához, a saját identitásába belekergült Tamás Gáspár Miklóshoz. Ő is egy, a mait meghaladó társadalom opciójáról delirál. Nem talált ki semmi újat: visszakanyarodott a kommunizmus erőltetéséhez. Úgy prófétál, akárha annak semmiféle veszélye nem lenne. Ámbár a történelem mintha kicsit mást mutatna. Dehogynem voltak halálos áldozatai. Konkrétan az egész társadalom most készül majdnem belehalni a rendpárti civilizáció XX. századi elvetésének kísérletébe. Žižek és TGM részéről izzadságszagú próbálkozás, hogy üdvösnek tartják szekularizálni az európai értékrendet. Egy pillanatra a XX. század végén úgy tűnt sikerül is nekik. A következményeket látjuk. Meg lehetett csinálni? Meg. Csak azóta egy kicsit beledöglik a nevezett Európa.

A lila illúziók népe arról ábrándozik, hogy villanyoltás gyorsaságával megszűnik a globalizáció, világbéka fog kuruttyolni, és mindenki visszakussol a határai mögé. Csak ezek újvidéki, szabadkai, budapesti orvosilag minősített esetei vizionálnak fasiszta rendszerek által uralt új világrendet. Velük párhuzamosan a Grünvald klinika védencei a földtányér megtisztulását remélik, és örvendeznek a tiszta égbolton Sanghaj felett. Egyben viszont ugyanazért szorítanak: a jelenlegi kormányok kudarcát tartják üdvösnek. Még azon az áron is, ha a vezető elit sikertelensége miatt emberek tömegei pusztulnának rakásra.

Így eshetett meg, hogy a magyar kormány vészhelyzet meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslatát gyakorlatilag az összes sivalkodó  a jogállamot fenyegető rémképként élte meg.

A mindent mindig jobban tudók szerepében tetszelegő közösségi véleményformálók révén mindeközben megszűnőben vannak a morális kapaszkodóink. Az ilyen-olyan demokráciára fölesküdött ideológusok tovább hülyítenék a népet. A magukat tévedhetetlennek gondolók a társadalmak nagy egészére mindezidáig egyre csak az általuk preferált értékmodellt erőltették. Ennek az volt a lényege, hogy átminősítették a múltat. S mivel folyton valami újat hajkurásztak, nem csak megtagadták a hagyományokat, a tradíciók meghatározó kritériumait, hanem egyenesen lenézték azokat.

Nem új keletű ez a hozzáállásuk: szellemi elődeik, a szélsőbaloldali mozgalmak is dettó ugyanerről a nemzetek fölötti katyvaszról harsogtak, tűzzel-vassal irtva mindenféle religiót, pocskondiázva, kigúnyolva a hit által teremtett értékeket, megvetve a nemzeti érzületet.

Miért?

Mert szerintük mindez amolyan múlt századi badarság. Idejétmúlt fertő.

Ezzel a lendülettel azt sem ártana megnéznünk, mit mutat meg az ő társadalomképükről a járvány?
Azt, hogy semmi sem szent alapon minden alkalmat megragadnak a téveszméik propagálására.

Azt pedig, hogy az eszméik – úgy a kommunizmus, mint az anarchiába hajló utópiájuk – tömeggyilkos eredetűek, felejtsük el, ugye. Abban a hiszemben élnek, halászléből sikerül nekik akváriumot csinálniuk. Szemernyi belátás sincs bennük.

Nem a vírus, hanem itt Vučić, emitt meg Orbán az ellenfelük továbbra is. Meg mára a normálisan gondolkodó emberek nagy többsége is.   

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek