A foci és a politika szögletei

A moszkvai VB döntő után

Fotó: Pannon RTV

A politikához, a szerelemhez és a focihoz mindenki ért. Még én is!?

Megnéztem néhány meccset a világbajnokságról, de csak úgy, ahogyan a Fradi keménymagos szurkolója a szegedi szabadtéri játékokat követi szotyolázgatva. Volt pillanat, amikor még élveztem is, de nem vitt el a játék lendülete. Egészen más dolgok jutottak eszembe a világbajnoki döntőt figyelve, mint egy átlagos szurkoló esetében. A francia–horvát döntőn megállapítottam, hogy a volt francia gyarmatok szereztek egy világbajnoki serleget a francia világpolgári öntudatnak, vagy durvábban megfogalmazva, az idegenlégió a francia trikolór alatt begyűjtötte a legfrissebb zsákmányát, persze XXI. századi modern formában. Franciaország lett a labdarúgó világbajnokság győztese. Macron Putyinnal ott ült az elnöki üvegkalitkában, valamint Kolinda horvát elnökasszonnyal. A lelátón is rengeteg francia szurkolt, csak épp a zöld gyepen voltak kevesen a francia családnevű játékosok. C`est la vie…

Ezek után a gondolatok után persze nekem ronthat a kozmopolita, liberális világpolgár, hogy nacionalista és fajgyűlölő vagyok. De álljunk meg egy pillanatra! Vajon nem a liberális franciák a rosszfiúk inkább, akik a modern rabszolgaság eszközével, a tőkéjükkel vásárolják fel és tekintik szabad gyarmati prédának a fejlődő és fejletlen államokat, a pillanatnyi jólétük és kényelmük érdekében? Jól megfizetett gladiátoraik végzik a dolgukat. Biztos, hogy ez az út a nemzeti és regionális öntudat egyetlen és legjobb útja?

A horvátok focitörténelmük legnagyobb sikerét érték el, de legalább önerőből. Igaz köztük is volt egy-két szerb és bosnyák fiú, de ha nem is mindig és minden esetben, ők azért mégiscsak a szomszédság gyermekei…

A nacionalizmusban az a rossz, hogy arra vagy büszke, amihez nem sok közöd van, és azt utálod, akit nem is ismersz.

A meccsen hat gól született, amelyből hármat a horvátok lőttek, hármat a gall kakasos mezes fiúk, egyet abból is tizenegyesből, csak az a baj, hogy a horvátok egyik gólja öngól volt. Ezért alakult ki a 4:2-es végeredmény. Ha belegondolunk, hogy a labdarugás szabadpiacán a francia játékosok dollárban mért értéke 1,2 milliárd dollár (azaz volt a VB előtt), a horvátoké pedig ennek az egyharmada, akkor nem volt nagy teljesítmény a francia idegenlégiós diadal, annál nagyobb a horvát kiállás.

Egyébként gondoljunk bele, hogy a volt Jugoszlávia területéről mennyi játékos volt ott az orosz világbajnokságon. A valamikori ország vajon hol fejezett volna a tabellán?

Azóta nem követem kisvárosom fociklubjának történéseit, amióta nem a helyi srácok alkotják annak vázát. Ötödosztályban is már idegenlégiósok játszanak. Pénzért.

Szenvedély, tisztelet, alázat és lelkesedés, közösségi képviselet. Ez lenne az igazi foci, amire a rajongók csak áhítoznak manapság.

És akkor a magyar focit még meg sem említettem! Állítom, a magyar labdarúgás akkor válhatna ismét naggyá, ha államilag betiltanák. A kurucos magyar lelkület, a betyár vér, a „már azért sem hagyom szemléletmód” azon nyomban kibukna a magyarból, amint nem lehetne művelni ezt a sportágát. Illegális stadionokban teremtődne meg az igazi ellenálló, az öntudatos magyar, a labancverő nagy csapat. Titokban...

Les ide, szöglet oda, sajnos a mai foci, kicsiben és nagyban is, egyre inkább csak az üzletről, a pénzről szól. Egyfajta nagyvilági cirkusz a népnek, másoknak kapufa!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon