Ellenségképgyártás balliberális módra

Nem is olyan régen, a 2015-ös migrációs válság tetőfokán, az európai baloldali, liberális és egyes néppárti politikusok is egyhangúlag támadták Magyarország határvédelmi intézkedéseit. Úgyszintén, még az idén lejáró 5 éves európai parlamenti ciklus idején, ugyanezen politikai erők egyhangúlag követelték a már illegálisan bejutott bevándorlók kvóta szerinti befogadását az EU tagállamaitól.

Az európai parlamenti választások elé nézve, ezek a politikusok mintha elfelejtették volna, hogy mi is volt az álláspontjuk az elmúlt évek folyamán.

Most, hogy kampányolni kell a szavazatokért, már más a mese: erősíteni kell a határvédelmet, nem kötelező a kvóta, mégis oda kell vinni a segítséget.

A gond az, hogy amikor cselekedni kellett, akkor nemcsak hogy nem cselekedtek, hanem teljes erőbevetéssel hátba támadták azokat az országokat, amelyek merészelték védeni a határaikat, és amelyek küzdöttek azért, hogy betartassák az európai és országos törvényeket. És amikor elözönlötték az illegális bevándorlók az uniót, szétosztották volna a gondot, amelynek részben maguk is az okozói voltak. Úgyszintén, a mái napig azoknak az országoknak a megsegítése, amelyekből a bevándorlók többsége megindult, csak a szavak szintjén maradt ezen európai politikusoknál, míg Magyarország már több kórház újjáépítését is támogatta Szíriában.

A 2019-es európai parlamenti választások liberálisok (ALDE) felfelé ívelő kampányában az európai nemzetek fő mumusa a belga Guy Verhofstadt, akinek immár Magyarország jelenti a legnagyobb gondot Európában. A liberális kampányarc volt a fő szószólója a kötelező illegális migránsok elosztását célzó kvótának, valamint a leghevesebb ellenzője az Egyesült Királyság, Franciaország és Magyarország határvédelmi intézkedéseinek és a határkerítés építésének. A leghevesebb alatt értsd, személyeskedéstől és a gyűlölettől sem mentes. Sargentini után ugyebár szabadon. Lévén, hogy csak egy vélemény lehet, mégpedig a liberális, szükség van egy nemzetileg elkötelezett ellenségképre.

Az európai baloldalt megtestesítő Európai Szocialisták Pártjának leáldozó kampányának arca pedig a holland Frans Timmermans, a jelenlegi kül- és belügyi európai biztos, aki tisztségben lévő biztosként, számos európai tagállamban avatkozik bele az országos kampányokba. Legutóbb például Budapesten, az „MZSP” (sic!) kongresszusán. Mondani sem kell, hogy nekik is szintén a magyarországi politikai helyzet jelenti a legnagyobb problémát.

A közös ellenségkép tehát Magyarország polgári és kereszténydemokrata kormánya.

Az ugyanis, tetszeni illik, diktatórikus, náci, antiszemita stb. És itt mit sem számítanak a tények és az érvek.

Mit sem számít az, hogy a magyarországi választópolgárok többsége választotta meg a mostani kormányt, hogy mindenki következmények nélkül szidhatja a miniszterelnököt, hogy a kisebbségi önkormányzatok működnek, hogy a bíróságok függetlenek, vagyis ítélnek az ellenzékiek javára is, hogy zsinagógák újjáépültek, hogy kiváló a kapcsolat Izraellel stb., stb. Diktatórikus, mert nem baloldali és liberális kormány irányít; náci, mert a saját polgáraival törődik; antiszemita, mert egy olyan embert merészel kritizálni, aki részt vesz Magyarország politikájának alakításában, és történetesen zsidó származású. Ezzel az utolsó állítással az lenne egyenértékű, ha minden Orbán Viktor miniszterelnököt kritizálót magyargyűlölőnek neveznénk.

Mivel a liberálisok és a szocialisták (sőt a néppárti politikusok egy része) sem tudtak megoldást találni a 2015-ös migrációs válságra, kampányként most már csak a félremagyarázás vagy a válságot megoldó országok támadása maradt. Az okok, amiért nincsenek tömegesen illegális migránsok Vajdaságban Magyarország következetes határvédelmi intézkedései és a határkerítés felépítésében kell keresni. Az okostelefonok adta gyors kommunikációnak köszönve, gyorsan elterjedt az illegális határátlépők között a törvények megszegésének szubjektív hiábavalósága Magyarország tekintetében. A migrációs válság immár Boszniában van.

Ámbár a közvélemény felmérések az európai baloldal visszaesését és a liberálisok előretörését jósolják - eddig úgy tűnik, hogy elmúlt 5 évben következetes politikát folytató jobboldali politikai erők lesznek a legnagyobb nyertesei az európai parlamenti választásoknak.

A közvélemény alakításának szempontjából nyilvánvaló az is, hogy az ellenségképgyártás csakis az egymásnak feszülő két ellenpólusnak, a liberálisoknak és a jobboldalnak kedvez. Egy engedékeny és egy szigorúbb világnézet között fog eldőlni május 26-ai európai parlamenti választás. Európa egy válságos időszakában remélhetőleg nem az engedékenység fog győzni.

De, az európai parlamenti választásokig még sok víz lefolyik az európai Dunánkon, és az, hogy az elkövetkező 5 év európai parlamenti ciklusának válságai milyen sikeresen lesznek kezelve, a mi szavazatunktól is függ majd.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon