Egy kibic elemzése mellé

Már nem egyszer megfogadtam magamban, hogy ha lesznek megérzéseim, akkor azokat leírom egy papírra, ügyelve arra, hogy valamilyen eseményt is feltüntessek azon, ami az aznapi dátumról fog majd tanúbizonyosságot adni, és gondosan elrejtem a cetlit a fiók mélyére.

Hogy erre miért van szükség? Szerintem mindannyian ismerjük azt az embertípust, aki élvezettel belevágja a másik ember képébe, hogy na ugye, én megmondtam!

És abban is egyetérthetünk, hogy mindannyian (egy kicsit legalábbis) utáljuk az ilyen embereket.

Nah, miután megírtuk, hogy Vataščin Peti tartozik még nekünk a Facebook elemzés második részével, és hogy mi azt bizony nem felejtettük el, de szerintünk Vataščin Peti nem is fog írni, mi történt? Naná, hogy az, hogy Vataščin Peti mégis írt, amely elemző írás november 29-én látott napvilágot a mozgalmasok nyomtatott sajtójában, majd december elején a szabadosok is átvették azt. Tessék, itt a link, nyugodtan lehet olvasni, mert ha egy írás jól sikerült, akkor azt nem kell szégyellni, bárki tollából is született.

De úgy szerettem volna, ha akkor legalább egy tábla csokiban fogadok valakivel, miszerint én oszt aztán biztos vagyok benne, hogy Vataščin Peti már pedig, csak azért is, írni fog!

És tényleg, milyen jót írt, hát le a kalappal!

Már az elején elnyerte az elemzés a tetszésem, hiszen azzal indított a szerző, hogy hiába létezett papíron több szervezet is, az elmúlt három évtizedben a hatalom mindig egy helyen összpontosult. Tehát ez a kijelentés felér a következő felismeréssel: a VMSZ márpedig jól csinálja, mert hiába jönnek szervezetek és szervezetek hosszú éveken át, a hatalom megtartásáért a VMSZ kétségkívül folyamatosan dolgozik. Ennyi időn át pedig senki sem tudna hatalmon maradni, ha nem tudna eredményeket felmutatni. Igaz-e?

Vataščin Péter Pásztor Istvánt, a VMSZ első emberét pedig nagy tekintélyt élvező politikusnak nevezte, sőt egyik politikai húzását kétségkívül a legeredményesebb politikai lépésként  titulálta. Arról nem is szólva, hogy kettős diadalról is írt. Tehát felmagasztalta a VMSZ elnökét és dicséretben illette őt a meghozott stratégiai döntésért.

Ezzel szemben milyen képet kapunk a független elemző tollából a Magyar Mozgalomról?

Idézek:

„...képtelen volt párhuzamos, frissességet jelentő világot kialakítani.”

„Más konkrét kezdeményezések (pl. a Mocorgó nevű gyermekfoglalkoztató műhely) pedig egyszerűen elhaltak. Az operatív működtetés is rendszeresen hullámzott, nemegyszer esett már meg, hogy alig mutattak aktivitást hosszú heteken át...”

„...túlontúl kevesen fektetnek pluszenergiát a szervezet működtetésébe, enélkül pedig nem lehet pályára állítani egy új politikai erőt.”

Persze nem feledkezett meg a két szervezet közötti azon összehasonlításról sem, ami az online jelenlétet illeti, és ismét a VMSZ oldalára billent a mérleg, hiszen a VMSZ erős és meghatározó online jelenléte kimagasló az MM hetekig is eltartó passzivitásával szemben, ami szavai szerint „páratlan kontraszt”.

De a legjobb rész akkor is az volt, amikor Vataščin Peti a személyi állományt elemezgette a Magyar Mozgalomnál és a legnagyobb probléma forrásaként azt nevezte meg, hogy az MM nem rendelkezik megszilárdult vezetői profilokkal. És ha még azt gondolnák, hogy ezt nem lehet fokozni, hát kérem szépen, tévednek. Mert ezután Vataščin Peti feketén-fehéren leírja, hogy a VMSZ-es Korhecz Tamás, Varga László, Joó-Horti Lívia és Zsoldos Ferenc húzzanak már el a közéletből, mert kétségkívül szükség lenne új arcokra és jó vezetőkre.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon