B. A. & B. E. a szakértőszakik

Szeptember utolsó napján két érdekes írás látott napvilágot. Két különböző habitussal rendelkező ember tollából, két különböző ellenzéki portálon jelent meg a két kérdéses írás, mégis hasonló tartalommal. Az egyik írást Bozóki Antal jegyezte és a Délhír portálon jelent meg, a másik írás szerzője Bence Erika, aki írásának második részét is már megjelentette a Szabad Magyar Szón.

Elolvastam mindkettő szerző írását. Bozóki írásánál az volt az első gondolatom, mivel azzal zárta a kedves ügyvéd úr a sorait, hogy nem kell rájuk szavazni (a VMSZ-re – a szerző megjegyzése), hogy rendben van, ha ilyen okostojás, mondja meg, hogy kire kellene szavazni?!

Ki nyújt még, legalább elméleti szinten, alternatívát a vajdasági magyar ember számára? Vagy az volna a cél, hogy maradjunk érdekképviselet nélkül? Egyáltalán belegondolt a kedves szerző, hogy az milyen következményekkel járna? No, és gyorsan ide is értünk, hogy már írásom elején levonhatjuk a következtetést: Bozóki Antal csak beszél, beszél, de nem mond semmit.

Bence Erika írását, nem tagadom, többször el kellett olvasnom. Persze, tudom, életveszélyes ilyet leírnom, mert rögtön nekem fognak esni az értelmiségi ellenzékiek, hogy nem az én intelligencia-szintem volt a mérce, meg amúgy is, egy meszes ezt nem is értheti. Ha el kellett volna mesélnem (a párt utasítására, természetesen), hogy miről írt Bence Erika, hát komoly bajban lettem volna. Azért, mert én alig a falig tudtam pár épkézláb mondatot kiragadni a kicsit már unalmas szövegből. Kedves Erika, nem érzi, hogy írása már lerágott csont? Hogy elfogyott az ihlet? 

Ami viszont hasonló volt mindkét írásban, az a tartalom: az MNT nem harcolt ki semmit, a jelentésükben pozitív szavak hajszolása (eredmény, fejlesztés stb.) sem jelentenek semmit, a gondosan felállított propaganda részei csupán.

Továbbá az MNT eddigi felállása többnyire csak adminisztratív és pénzelosztási kérdésekkel foglalkozott, hiszen az MNT vezetői minden egyéb esetben „rémülten menekültek” az esetleges felelősség elől.

Igen, az adminisztratív feladatok ellátása vagy éppen a pénzelosztás (ösztöndíj-program, intézmények felújítása, rendezvények támogatása stb.) kicsit sem követelik meg a felelősséget. Egy csöppet sem.

Tetejébe mindkét írás erőltetett volt. Még olvastam, végig ezt éreztem. Nem volt az írásoknak lendülete, nem volt benne erő, nem volt benne semmi. Kínlódás volt elolvasni. Hát még gondolom megírni... Mondjuk, reagálni is nagyon nehéz erre a semmire, de csak azért teszem meg, hogy érezzék, fontosak a számunkra.

Szóval haladjunk sorjába: ha már úgy gondolják, hogy nincs eredmény, és az eredmény szó üres frázis (mégha jelentésében pozitív is), akkor mégis mivel magyarázzák a Magyar Összefogás honlapján közzétett, Eredményeink menüpont alatt felsorolt sikereket? Kitalációk? Nincs valóságalapjuk? Vagy nem is a jelenlegi összetételű MNT eredménye? Főleg nem a jelenlegi vezetőségé? Akkor tán a szomszédé?

Miért van az, hogy a portálunkon megjelenő esetenként durva  beszéd sérti a kedves Tanárnő lelki világát, de a brutálisan durva és közönséges, rágalmazó  hangvételű írások kritizálását nem teszi meg, ha annak szerzői, mondjuk a Második Nyilvánosság alapítói?

Ebben az esetben, ugyanaz a stílus mégis hogyan tud Önben szimpátiát kiváltani? De ha megengedi, továbbmegyek: Ön, egyetemi tanár létére, hasonló durva és obszcén szavakkal teletűzdelt írást ad ki a kezei közül. Ezekkel az írásokkal, akár tetszik, akár nem, Ön önként és dalolva megbélyegzi saját magát. A kérdésem az, hogy mégis milyen jogon tanítja ezek után a vajdasági magyar értelmiségi palántákat? És mire tanítja őket? Tényleg úgy gondolja, hogy Ön a megfelelő, a követendő példa?

Mindemellett mindketten úgy gondolják (Bozóki és Bence), hogy szülőföldünkön, ezen a szép tájon, Vajdaságban, minden megtett intézkedés, lépés hiábavaló, és leírnak bennünket, az életerős vajdasági magyar közösséget.

Adja magát a következő kérdés: akkor mégis miért tolakszanak annyian/annyira az MNT-be (hogy csak a közeledő választásokat állítsam párhuzamba)?

Az ilyen embereket nem skizofréneknek hívják? Csak kérdezem, nem állítok semmit.

Bozóki Antal pedig úgy látszik, mindenhez ért. Bocsánat, mindenhez is – ahogy mifelénk mondani szokták. Azt ír, amit csak szeretne, még ha írásai egyszemélyesek is, hiszen azok nem aratnak nagy sikereket az online térben. Hogy most megrendelésre teszi-e, vagy ennyire unalmasak a nyugdíjas évei, a fene tudja.

Azonban az érvek hiányában már oda jutottunk, hogy az MNT VB tisztségét betöltő ember személyiségét is megkérdőjelezheti e tisztség betöltésére.

Igen, mert Bozóki Antal a megmondhatója a dolgoknak: akkor arról mégis miért hallgat, hogy Radovan Božović kormányfő ideje alatt mennyi magyar ember lett kisöpörve az utcára a tartományi szervekből?

Hogy hogy került a csizma az asztalra? Úgy, hogy abban az időben Radovan Božović kormányfő keze alatt dolgozott Bozóki Antal is jogászként, de bármilyen hihetetlen, ő nem maradt munka nélkül. Hogy miért? A következtetés levonását a kedves olvasóra bízom.

Tehát ma itt tartunk: másokat, érvek hiányában, a személyiségükön át ítélnek el vagy tartanak alkalmatlannak, a saját udvarukban azonban nem söprögetnek össze.  És csak írnak szorgalmasan, mert meg vannak arról győződve (ők vagy megrendelőik), hogy amit egyszer legépelnek, az úgy van. Egyszerűen azért, mert le van írva.

Ebből kifolyólag, engedjenek meg még egy utolsó gondolatot:

Bozóki Antal személyiségéhez az újságírás sehogyan sem illik. Mint ahogyan egykor a főszerkesztői poszt sem.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

Egy vezető konzervatív román lap szerint Orbán Viktor a keresztény Európa védőbástyája