Az önként vállalt kötelesség

Az Országgyűlés által 2011 óta bevezetett egyszerűsített honosítással létrejött a közjogi értelemben vett nemzetegyesítés is. Mi, határon túli magyarok is az anyaország állampolgáraivá válhattunk, anélkül, hogy életvitelszerűen Magyarország területén élnénk.

A külhoni magyar közösségek tagjai úgymond egyöntetűen egyfajta erkölcsi elégtételként tekintettek erre a gesztusra, a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás kormányzati szinten történő ellenünk irányuló uszítása után.

23 millió román végül is nem nyúlta le az anyaországiak munkahelyeit. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán, határon innen, és a határon túl is.

A külhoni magyarok, az uszítók szempontjából, a sors fintoraként, 2014-ben már szavazhattak is a magyarországi parlamenti választások országos listáira. Ezzel a 15 millió magyarért vállalt felelősség valóban, ha egy kis mértékben is, számonkérhetővé vált a mindenkori magyar kormányokon. A külhoni magyarok immár a magyar politikai közösség részeivé váltak.

Ezek után, gondolná az egyszeri határon túli állampolgár, 2017-ben miért is téma a külhoni magyar állampolgárok szavazati joga?! Hát sajnos azért, mert valaki ismét, a pártpolitikát a nemzetpolitika fölé emelve, témává tette.

A 2018-as magyar országgyűlési választások kampánynyitányán az "azé a jog, akié a kötelesség" és "aki nem itt él, ne is szavazzon" hangzottak el. Itt az egyszeri határon túli magyar állampolgár arra is gondolhatna, hogy akár a külföldre távozott anyaországi magyar állampolgárok ellen szól a szavazókat hergelő két szólam.

Hogy egyértelmű legyen kinek szólnak az intő szavak, arról a Magyar Nemzet újságírói tettek, ugyanis utánaérdeklődésükre, Gréczy Zsolt, a DK szóvivője közölte: azokra nem vonatkozik, akik tartósan külföldön dolgoznak, csak azokra a határon túli, magyar állampolgársággal is rendelkezőkre, akik nem itt élnek.

Gondolom, hogy most már a kedves Olvasó, ha nincs is ismeretében az előzményeknek, kitalálhatta, hogy csakis Gyurcsány Ferenc szájából hangozhattak el az imént említett "tisztességes elvű" szavak. Úgy tűnik Gyurcsány Ferenc elegánsabb megoldásnak találja, ha inkább kizárja, mintsem, megszólítsa a határon túli magyarokat. Persze tudjuk, hogy ezek az uszító szólamok egy szűk, minden nemzetit gyűlölő, szavazótábornak szóltak:

  • olyan szavazóknak, akik előbb adnak állampolgárságot és szavazati jogot a gazdasági bevándorlóknak (tisztelet a menekülteknek, akiket nagyon is jól megértünk), mint a külhoni magyaroknak;
  • akik előbb vállalnak szolidaritást az EU bármely más tagországának állampolgárával, mint saját nemzettársukkal;
  • akik előbb fognak kiállni a gazdasági bevándorlók emberi jogaiért, mint a külhoni magyarok anyanyelvű oktatáshoz való jogáért.

Hogy léteznek ilyen anyaországi szavazók, azt a Gyurcsány szavait taglaló újságcikkek alatt zajló kommentháborúkból lehet kikövetkeztetni, ugyanis itt, olyan fél- és dezinformációkat terjesztenek előszeretettel egyes hozzászólók, mint, hogy miért nincs a külföldön tartózkodó anyaországiaknak joguk levélben szavazni, meg, hogy minden külhoni magyar szavazhat levélben, valamint hogy a levélben zajló szavazásra, és általában a külhoniak szavazására sehol a világban nincsen példa... 

Mintha ez az utolsó egyáltalán fontos lenne. Miért is ne lehetne Magyarország egy jog megadásában világelső?! A határon túliak ellen kampányolók megnyugtatására azonban azt kell mondanom, nem Magyarország az első példa, ugyanis csak az EU-ban, többek között Németországban és Olaszországban, valamint a lassan távozó Egyesült Királyságban is lehet a külhoniaknak levélben szavazni.

És persze a külföldön tartózkodó anyaországiak is szavazhatnak levélben, amennyiben kijelentik a lakcímüket, mint ahogyan a külhoni magyarok sem szavazhatnak levélben, amennyiben lakcímüket bejelentik Magyarországon.

Ami a külhoni magyarok levélben való szavazásának törvényességét illeti, kiállta az alkotmányosság próbáját, valamint a TASZ jóvoltából a nemzetközi jog tekintetében is megállta a helyét Strasbourgban. Az anyaországi szavazók nincsenek diszkriminálva a határon túli szavazókkal szemben.

A többi pedig már csak politikai kérdés, névlegesen, hogy szeretnék-e, hogy szavazzanak a határon túli magyarok, vagy nem?

Ha nagyon szeretnénk egyszerűsíteni kérdést, lehetne így is feltenni azt: közösséget vállalnak-e a határon túli magyarokkal vagy sem?

Azt meg már úgysem maguk fogják megmondani, hogy mi magyarok vagyunk-e vagy sem.

És, ha már a politika oldaláról szeretnénk megvilágítani a külhoniak levélben való szavazásának intézményét, szükség van a képviselői helyekre való átváltásra is. Egyes becslések szerint a 1–2 mandátumot tudnak eldönteni a határon túli magyarok a 199 tagot számláló Országgyűlésben. Ugyanis, akinek nincs magyarországi lakcíme, az csak országos listára szavazhat. A határon túliak nem szavazhatnak egyéni jelöltre, és így töredékszavazat sem keletkezik, szavazatunk negyedannyit ér, mint egy magyarországi választóé. Példaként hadd említsük a 2014-es magyarországi országgyűlési választásokat, amikor is a magyarországi Nemzeti Választási Iroda szerint az összesen 193 793-ból  128 429 érvényes levélszavazat érkezett a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők részéről. Közülük 122 638-an, vagyis a szavazók 95,49 százaléka a Fideszre szavazott. Ezek az eredmények tulajdonképpen igazolták is a becsléseket, ugyanis az össz országos listás- és a töredékszavazatok összegén belül, amelyek a 93 listás mandátum elosztását döntötték el, a határon túli magyarok körülbelül 1,5 mandátum sorsát határozták meg a 2014-es választásokon.

Mondjuk rá, ha a személyesen való szavazáshoz megközelítő érvényességű levélszavazat érkezett volna a választási irodához, legfeljebb 2 mandátumról beszélnénk.

Na, tulajdonképpen ezt irigyli tőlünk Gyurcsány. Ami pedig a jogot és a kötelességet illeti, kedves Gyurcsány és elvtársai, a magyarként kisebbségben való megmaradásunkért önként vállaltuk a napi küzdelem kötelességét. Ezt a kis gesztust meg már ne sajnálják tőlünk.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon