Az éjszaka igazi arca

29 ingyenes program és a népkörös kakukktojás

Jó Reggelt Vajdaság

Már évek óta fogadkozok,

hogy a múzeumok éjszakáján kerüljem a tömeget, ne csúcsidőben akarjak kiállítást nézegetni, ne beszéljek meg találkát senkivel, mert akkor káosz van. Hogy mit szeretnek az emberek abban az egyetlen éjszakában, nem értem.

Működik és kész. Idén sem volt másképp. Megint elsodort a tömeg,

vitt, csak vitt magával, emeletről emeletre. Gyerekzsivaj, tárlatvezetés, lámpás kukucska, beszélgetve bámészkodó emberek. 

Andalogva haladt az ezres tömeg

(a gyerekek fordított irányban), hol a festményeket, hol a kiállított műtárgyakat, de elsősorban egymást figyelték és keresték. Folyton valaki vagy valami után kutattak. Hogy továbbra se használjuk érzékszerveink teljes készletét  (amiről néhány évtizede kezdtünk leszokni), mindenki kezében mobiltelefon, a meghitt otthon virtuális biztonsága, és Vámos Miklóst idézve, az ámítógép nyújtotta kényelem.

 Mindenki tudta, hogy mi vár rá (légszomj és pokoli hőség), így már a földszinten előkerültek a vizes flakonok.

A kiállítások maradandó részletei, terei és pillanatai, a művészi ihletésen túl, azok voltak, amikor egy-egy nyitott ablak előtt elhaladva megéreztük és élvezhettük a szabadkai éjszaka frissítő levegőjét. Mély lélegzet, percnyi kétely, talán jobb lenne kiszállni, de az éjszaka (anoxiális) varázsa magával ragadott és marasztalt.

De marasztalt még más is.

A műsorfüzetben találtam egy programot, ami felkeltette érdeklődésemet. Egy előadás az érzelmi intelligenciáról, kölcsönös tiszteletről, harmonikus és rendszeres szexuális életről. Bevallom, engem az utóbbi érdekelt.

Úgy élünk, mintha nem is ivarosan szaporodnánk, mintha, idéznék egy szerencsétlen, tizenhat évesen teherbe esett diáklányt, aki az osztályvizsgán a Hogyan szaporodik az ember? – kérdésre azt válaszolta: osztódással. Az osztályfőnöke persze lehurrogta, hogy

– Pont te mondod?! Hát a fiúddal ti osztódtatok?!

Mindenesetre úgy viselkedünk, mintha valóban csak simán osztódnánk esetleg fordítva mint a kávé, kettő az egyben taktikát alkalmazzuk, azt is titokban.

Bezzeg a szex körül minden rendben, semmi téma, esetleg ügy, amit meg lehetne, kellene beszélni. Mindenki tud mindent, ösztönösen, halad a dolog előre, pedig őszintén szólva nekem jelenleg úgy tűnik, inkább hátrafelé.

Ezért is csillant fel a szemem látván a meghirdetett előadást, mert az idő múlásával bevallom, bennem mégis csak felmerült néhány, a nemiséget érintő kérdés.

Izgultam is, szinte beleizzadtam a gondolatba, hogyan fejezem majd ki magam, hogy ne legyek a közröhely és a gúny áldozata, milyen szavakkal fogalmazzak, mert igazán szavaim sincsenek hozzá.

A mindennapi beszédben a téma kapcsán a bazmeg szavunkon kívül nem is igen jut eszembe más kifejezés.  

 Örömöm még nagyobb lett, amikor kiderült, hogy az előadó vajdasági származású sztárvendég, aki, gondoltam, mégiscsak jobban meg fogja érteni délies akcentusú vajdmagyar szövegemet. Sokféle dolog motoszkált fejemben. A hosszú házasélet vonatkozásai és kölcsönhatásai, elvárásai és követelményei, vágyak és vonzalmak avagy az ingerküszöb alsó határai.

Hát én immár kit kívánjak?

Van ugye, otthon a papírforma és van az utcán a sok-sok csábító fiatal. Vagy például a vérnyomáscsökkentő tabletták hatása a korosodó férfiakra. Hogyan lehet, hogyan kell, hogyan szabad kezelni ezeket?

Érti, ugye, doktor úr, hogy mire gondolok?

Bandukoltam a Tejpiac mögött a Népkör felé és izgultam, hogy ilyen és hasonló kérdéseket vajon fel lehet-e tenni nyilvánosság előtt?

Nem jutottam be Népkörbe. Nem tehettem fel kérdéseimet, nem találkozhattam a sztárvendéggel. Nem tudtam kifizetni 700 dinárt a belépőjegyért.

A nemiséggel kapcsolatos gyakran használt szó jött ki a számon. Azon a éjszakán többször is.

Szabadka,  ,,aki” azon az éjszakán ünnepi arcát mutatta be, csalódott. Becsapták. Azon az éjszakán 29 helyszín tárta ki kapuit. Intézmények, egyesületek és szórakozóhelyek hónapokon át készültek, hogy bemutatkozzonak, megmutathassák magukat, kincseiket, művészetüket, tudásukat, ügyességüket, hogy ingyenes progamjaikkal feledhetetlen élményben részesítsék városuk lakóit, akik nélkül ők maguk sem létezhetnének.

Kivéve azt az egyetlen egy helyszínt és programot De számomra azért megnyugtató, hogy azon az éjszakán legalább mindenki megismerhette a szervezők igazi arcát.      

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon