Áldozat vagy zaklató

Online zaklatás

JESHOOTScom/Pixabay

„Az online térben nincs más lehetősége az embernek, mint választani."

Jól tükrözi az idézet azt a problémát, mely szerint az online térben való felelőtlen viselkedés felnőtt-gyerek, gyerek-gyerek bántalmazások, zaklatások sorozatához vezethet. A kérdés csak az, hogyan lehet egy gyereknek saját maga iránt tanúsított felelősségét elmagyarázni, egy gyereknek, aki, ha nem tart lépést társaival, a kiközösítés, elutasítás státuszába keveredhet?

Sokan azt mondják, hogy a gyerekkor természetes része a csúfolódás, piszkálódás. „Mi is szurkáltuk egymást, mégis normális felnőttek lettünk!”, Mitől lett most ennyire felkapott az iskolai bántalmazás témája?”- hangzik el sokszor a cinikus kérdés. Jó eséllyel nem lett több bántalmazás, mint korábban, csak a technikai fejlődésnek köszönhetően lényegesen több eset kerül napvilágra. Nem beszélve arról, hogy ma már pontosan tudjuk, hogy az iskolai bántalmazás későbbi „normális felnőttjei” nem feltétlenül vették olyan könnyedén társaik rajtuk ejtett sebeit, mint azt sokan gondolták, és ezek a következmények sokak egész életére rányomták a bélyegüket. Összességében egyrészt érzékenyebbek lettünk a témára, másrészt több is a felület a kérdés megvitatására.

Az „internetes zaklatás” magyar kifejezés. Az angol elnevezés, a „cyberbullying” azaz a „cyber” térben történő zaklatás a definíció szerint mindig gyermek és gyermek közötti zaklatás, tehát amikor a gyerekek egymást gúnyolják, csúfolják, zaklatják az interneten. Ennek számos formája fordulhat elő. Történhet úgy, hogy e-mailen küldözgetnek üzeneteket, amelyekben fenyegetnek vagy kiközösítenek valakit. Ma már a mobiltelefon olyan eszköz, ami helyettesíti a számítógépet, így telefonon keresztül is küldhetnek szöveges üzenetet, fényképet a másikat megalázó helyzetekről. Vannak blogok, internetes naplók, amelyekben mindenfélét írhatnak a gyerekek egymásról, itt is gyakori, hogy valakit kipécéznek. 

Ma nehéz bármit mondani a gyerekeknek. Azt gondolom, először a szülőket kellene rávenni arra, hogy higgyenek a gyereküknek, bízzanak a gyerekükben, és főleg legyen idejük meghallgatni őket, hogy a gyerekek merjenek szólni, kérdezni, és ne féljenek attól, hogy bármilyen retorziója lesz. Higgyék el a szülők, amit a gyerekük mond, hogy történt vele valami olyasmi, ami bántja, ne menjenek el emellett szó nélkül. Még nehezebb kérdés viszont, hogy a gyerekeket hogyan lehet rávenni arra, hogy bízzanak a szüleikben vagy a tanáraikban.

Mi felnőttek, alig tudunk valamit a médiának erről a világáról. Halvány fogalmunk sincs arról, hogyan működik, a gyerekeink ebben hogyan élnek. Ők ebben lubickolnak, maguk állítják föl az erkölcsi szabályokat, nem tudunk nekik segíteni. Ez egy rettenetes élménye az én generációmnak, mert a történelemben kevés ilyen helyzet volt, amikor a gyerekek többet tudtak, mint a felnőttek. Most az újmédia esetében ez a helyzet, és bizony nagyon sok szülő megriad attól, mit is mondjon, hogyan segítsen a gyermekén, aki szintén riadt.

Teendők internetes zaklatás esetén:

1. Legyen ott mellettük előítéletek nélkül, teljes mértékű elfogadással. Ebben a szakaszban, akármi is történt, vagy akármit is tettek, nem számít, támogassa gyermekét.

2. Ne bagatelizálja el az esetet. Ebben a pillanatban gyermekének ez most a legfontosabb dolog. Így sebezhető állapotában nem fog tudni racionálisan gondolkodni, ezért tudassa vele, hogy megérti a helyzet súlyosságát, és hogy a fájdalom és kétségbeesés teljesen indokolt.

3. Ez még nem a megfelelő időpont arra, hogy racionálisan, hideg fejjel megbeszéljük a problémát. Ne utaljon arra, hogy talán a gyermek provokálta ki a kialakult helyzetet, még akkor sem, ha így van. Ez egy falat húz a szülő és a gyermek közé, és azt az érzést váltja ki, hogy a szülő nem érti a szituációt.

4. Valódi empátia szükséges: fontos, hogy a gyermeke megértse, ön is pont úgy érez, ahogyan most ő. Mondja el, hogy önnek is hasonló nehézségekkel kellett szembenéznie – esetleg nem az interneten, hanem szemtől szembe – és hogy ez milyen nehéz volt. Nem javasoljuk, hogy említést tegyen arra vonatkozóan, hogy jobban szenvedett hasonló helyzetben, vagy hogy végül erőt vett magán és önállóan oldotta meg a problémát. Ehelyett azt hangsúlyozza, hogy abban a pillanatban önnek is szüksége volt valakire, aki meghallgatja, megérti és ön mellett áll.

5. Csak akkor, ha már elnyerte a gyermek bizalmát kezdheti el megbeszélni az incidenst. De ne próbálja meg kitalálni, mit fog a gyermeke mondani. Hagyja, hogy ő vezesse a párbeszédet és a saját szavaival mondja el, amit ő gondol az esetről. Fontos, hogy kibeszéljék magukat és így lerakják saját terhüket.

Figyeljünk oda, gyermekünk a legnagyobb kincs.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon